„Amikor a méh eltűnik a földről, az embernek már csak négy éve van hátra. Nincs több méh, nincs több beporzás, nincs több növény, nincs több állat, nincs több ember.” A fenti gondolatokat Albert Einstein 1949-ben fogalmazta meg az apró csíkos rovarok jelentőségéről.
Az európai háziméh (Apis mellifera) főként Európában, a Közel-Keleten és Afrikában őshonos. Nemcsak mézet és viaszt termel, de a virágok beporzásával elengedhetetlen szerepet tölt be az emberek élelmiszer-ellátásában. A mézelő és a vadon élő méhek, más rovarokkal együtt, fontos szerepet játszanak az őshonos és vadon élő növények – a gyümölcsfák, uborka, eper és napraforgó – beporzásában.
A méhek pusztulásának számos oka van
Ma a méhpusztulás a világon mindenütt probléma. A vadméh populáció szinte teljesen eltűnt. Méhészek nélkül ezek az apró rovarok már nem is léteznének, mert számos tényező fenyegeti a létüket. A mezőgazdasági termeléshez használt rovarirtószerek és egyéb mérgező anyagok, az egyhangú mezőgazdaság, az éghajlatváltozás és a méhek túltenyésztése, világszerte mind-mind hozzájárul ezen rovarok populációjának csökkenéséhez. Ennél több indok nem is kellett ahhoz, hogy elhatározzuk, a Beckhoff verli központjába 50 000 rovart telepítünk, ezzel is támogatva a háziméhek túlélését.